Mária Neve Római Katolikus Egyházközség Solt

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Események

Plébánia>>

Lourdes-i zarándoklat 2013. október 08-14.

Lourdes: dél-francia kisváros a Pireneusokban, ahol egy fényes szép hölgy megjelent egy fiatal lánynak, és magáról ennyit mondott: én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás. Bűnbánatot és imákat kért.
Erre a helyre megyünk.
Mi vár ránk? Mit találunk? Át tudjuk-e élni, megérint-e bennünket? Mit keresünk? Élményt, részesedést a hely szelleméből, gyógyulást testi-lelki bajainkra? Találkozást? Mit keresünk? Ezekkel a gondolatokkal indultunk útnak 8-án este, egy közös ima elmondása után a készülő templomban. A helyszín is szimbolikus: mit kapunk itt, és mit teszünk hozzá? Milyen lesz?
Aztán felszálltunk a buszra s ahogy  a Fonográf együttes Utazás c. dalában hallható: „néhány óra múlva messze jártam már hazámtól”. Reggeltájt Olaszországban ébredtünk fel, aztán órákig a Pó-síkság különös hangulatú, párás, Don Camillo kisvilágát felidéző vidékén haladtunk, míg végre feltűntek a hegyek. Innentől kezdve utunk változatos volt, a tenger felé futó meredek hegyeken alagút, aztán a szűk, mély völgyeken viadukt vitt keresztül. A hegytetőkön szorosan épült házak, középen kiemelkedő templomtoronnyal üzengettek a középkorból, lábunk alatt kanyargós utacskák, parányi kertecskék ékelődtek a házak közé. Végre rájöttem, mit hiányolok? Sehol nem láttam birkákat, de nálam éberebb útitársaim megnyugtattak: ők láttak bárányokat, sőt egy kecskét is. Aztán egyszer csak két hegy között felvillant a tenger kékje, újra meg újra, s az útjelző táblák a Riviéra települései felé mutattak. Mint az élet: haladunk a távoli cél felé, kibújva a sötét hegyek közül, kicsit értetlenül pislogva a furcsa, idegenszerű világban, aztán felfedezzük a csodákat, magasságokat és mélységeket élünk át, majd csábítóan integetnek a nagy lehetőségek. És dönthetünk: haladunk-e tovább a nagy cél felé, vagy megállunk kicsit, megmártózni a fényűzés, könnyedség, gazdagság hamis illúziójában. Persze ez csak szónoki kérdés, hiszen a reggeli közös éneklés, a pontban 10 órakor elkezdett rózsafüzér imádság, céljaink, vágyaink, kéréseink megfogalmazása felvértezett bennünket a kísértések ellen. Na jó, nem teljesen, mert boros pincének látszó, helyes kis kőépületek látványa miatt majdnem lemaradtam elinduló autóbuszunkról az egyik pihenő végén... A 120. alagút környékén kezdtük találgatni, vajon még Olaszországban, vagy már Franciaországban vagyunk-e? Aztán feltűnt Villeneuve Loubet táblája és mi lekanyarodtunk aztán egy pálmafás hotel előtt leparkoltunk. Vacsora után pedig lesétáltunk a tengerpartra, ahol egy luxusjacht megpillantása után boldogan kergettük a „mi lenne ha...” kezdetű illúziókat. De ebben része lehetett a vacsorához elfogyasztott pohárka finom francia vörösbornak is...Másnap magunk mögött hagytuk a 168. alagutat is, a tengerpart elmaradt tőlünk, a hegyek vonalai megszelídültek, a mezőkön teheneket, sőt lovakat is láttunk, s kitárult előttünk a szépséges dél-francia vidék. A reggeli ima, a közös éneklés, a rózsafüzér imádság lelki táplálékunk volt, ebédidőben pedig meglepetésszerű terülj-terülj asztalkám várt bennünket a buszon figyelmes útitársaink jóvoltából. Még mindig messze voltunk Lourdes-tól, de nem kellett lelki szemeinkre hagyatkozni, hogy ott lehessünk: filmet nézhettünk Bernadettről, a jelenésekről. „ én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás” - mondogatta Bernadett, míg ment a plébánia felé.
– Atyám, „én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”!
– ???
– Ezt mondta a Hölgy!
– És tudod, hogy ez mit jelent?
– Nem.
Még a film hatása alatt voltunk (adott bőven gondolkodnivalót!)  amikor letértünk az autópályáról , hogy a kb. 5 km-re levő Lourdes-ba érjünk. Mint a hosszútávfutó a célegyenesbe, úgy érkeztünk ebbe a hegyek között megbúvó, elbűvölően szép kis városkába. Elszállásolás után hálatelt szívvel vettünk részt a szentmisén, hogy itt lehetünk végre, aztán vacsora végeztével rövid felfedezőútra indultunk, míg végül a napot hegyre föl versenyfutással zártuk. Reggel még nem volt egészen világos, amikor útnak indultunk a barlanghoz. Ahogy közelebb értünk, egyre több mosolygó férfival találkoztunk, akik ujjukat szájuk elé téve jelezték, hogy a helyszínen csendet szeretnének. Megértettük, hogy szentmise előkészületei zajlanak, mi pedig elfogódott szívvel léptünk be, ballagtunk körbe a barlangban, végigsimítva kezünkkel a simára kopott kőfalat, hogy itt állhatunk azon a helyen, ahol a Szűzanya megjelent Bernadettnek. Elhoztuk szívünkben szeretteinket is, hogy lélekben velünk lehessenek, s egy gyertya meggyújtásával jeleztük, hogy gondolunk rájuk.
Aztán filmvetítésen vettünk részt, ahol eleinte türelmesen tereferélgettünk, várva, hogy feltűnjenek a képkockák. Úgy negyedóra múlva kiderült, hogy a másik teremben vetítik a filmet – senkinek. Persze, mi is megkaptuk végül. lnnen a Bernadett-múzeumba mentünk, a sok kép és dokumentum között meghatódva láttuk Bernadett cipőjét (milyen kicsi lába volt!) és a hivatalos iratot az első csodás gyógyulásról. Ahogy kiléptünk a múzeumból, a földalatti bazilika nyitott ajtaja hívásának engedve leballagtunk, és egy óriási, betonból készült, de nagyon szép vonalú, hajófenékre emlékeztető, cseppet sem nyomasztó, inkább biztonságot sugalló, lélekemelő teremben találtuk magunkat. Itt kb. 20.000 ember tud részt venni szentmisén, fekvőbetegek és tolókocsiban ülők, kísérőik és bárki más is. Oldalt a mennyezetről szentek és boldogok életnagyságú képei függenek, nagyon sokan, Keresztelő Szent Jánostól Jan Popieluszko-ig. Oldalt, egy kicsiny (a bazilika méreteihez képest) kápolnába betérve imába merültünk. Közben eltelt a délelőtt, így a délutáni közös programig maradt 2-2 és fél óra szabadidőnk. Rövid bazárszemle után visszamentem a barlanghoz, ahonnan a ¾ 2-t jelentő harangütés riasztott fel, így futva érkeztem a gyülekezőhelyre. Ennek az órának a leírásához, ami számomra egész utunk legfontosabb része volt, szegényes a szókincsem.

Együtt léptünk be a Rózsafüzér Királynője Bazilikába, ahol a félköríves mellékoltároknál a rózsafüzér 15 titkának egy-egy jelenetét láttuk, mozaikból kirakva. Az egész templombelső meleg aranyfényben ragyogott, nehéz volt elszakadni tőle. Majd fölmentünk a Szeplőtelen Fogantatás Bazilikába, amelynek szentélye a barlang fölött épült, pontosan azon hely fölött, ahol Bernadett a Szűzanyát látta. A falakat, padlótól a mennyezetig egyforma, csiszolt márványlapocskák borították, mindegyiken hálaadás egy-egy csodás gyógyulásért. A templomból kijövet még feljebb vágytunk, így elindultunk az út túloldalán emelkedő Kálvária-hegyre. Imádkozva, énekelve jártuk végig, az életnagyságú, aranyszínű szoborcsoportok alkotta állomásoknál meg-megállva. A 10. állomás mellett magyar nyelvű felirat hirdette, hogy ez az állomás a magyarok felajánlásából készült. A 12. állomás a csúcsra épült, a 14. pedig egy barlang bejáratánál. A hegy másik oldalán, ahol leértünk, újabb barlang, félig elhengerített kővel jelezte a feltámadást. Csodálatos módon  nem fáradtunk el annyira, hogy ne tudtunk volna felmenni szállásunkra, ahonnan vacsora után az esti szürkületben ismét a barlanghoz indultunk, gyertyával fölszerelkezve, az esti körmenetre. A francia, spanyol, angol, olasz, latin és még ki tudja, milyen nyelven elhangzó rózsafüzér imába próbáltunk bekapcsolódni a gyertya lángját óvó nyomtatott papírtölcsérekről puskázva a szöveget, de csak a Miatyánk és az Ave Maria refrénje ment tűrhetően. De az élmény, a rengeteg együtt éneklő, imádkozó emberrel egyszerűen leírhatatlan.Igen, itt élő hitet találtunk.
Szombaton reggel a bazilika oldalhajójában található St.Gabrielle – kápolnában szentmisén vettünk részt, majd szeretteinkre gondolva, bevásárolni mentünk, utána pedig a délutáni merítkezéshez készülve, néhányan lesiettünk a barlangon túl, a medencékhez. A várakozási időt rózsafüzér imával, énekléssel töltöttük, így sikerült ráhangolódni a ránk váró eseményre, közben társainkat is felfedeztük az aggasztóan hosszúra nyúló sorban. Sajnos, két asszonyra nem került sor, a többiek bejutottak. A merítkezés lényege a forrás vizében való megmerülés. Csodálatosan szép, és bensőséges élmény (bár szegényes és elhasznált ez a szó a leírásához), ha valaki eljut Lourdes-ba, semmiképpen ne hagyja ki. Ezután már csak a vacsora és az esti barlanglátogatás volt közös, a délután hátralevő részét tetszésünk szerint tölthettük. Ki-ki merre járt, nem tudom (várban, hegyen, Kálvárián, folyóparton, túloldalon, bazársoron stb.) de mindenki elfáradt, aztán a csodával határos unoka születését ünnepeltük. Az úton 2 újdonsült nagymama éa egy nagypapa keletkezett, plusz egy kéthetes nagymama is gyarapította a sort. Reggel fél 7-kor áhítatos és meghitt érzésekkel vettünk részt a szentmisén, köszönetet mondva mindenért, amit itt kaptunk. A 10 leprás története szenvedésről és irgalomról, feladatról és csalódásról, gyógyulásról és háláról szólt. Iván atya ismét tudott útravalót adni nekünk, így az útrakelés fájdalmát a tömött útitarisznya csökkentette. A hazafelé vezető út kevésbé volt várakozásteljes, mint az odavivő, így gyorsabbnak is tűnhetett. A reggeli ima, közös éneklés, rőzsafüzér imádkozása segített rendezgetni tarisznyánkat, filmnézés és „ki látja jobban a tengert” játék pedig már átvezetett a földi jelenbe. Estére egy öböl partján félkaréjban épült hangulatos olasz kisvárosban, Celle Ligure-ban szálltunk meg, ahonnan Genovát, és az olasz csizma szárát is látni lehetett. Naná, hogy vacsora után, sőt még reggeli előtt is csavarogtunk egyet a parton. Aznapi emlékezetes megállónk Monaco fölött a hegyoldalban volt, a borongós időben kémleltük a panorámát, szabadjára engedve képzeletünket is, kicsit lubickoltunk a szokásos „de jó lenne, ha...” kezdetű illúziókban. Délután már feltűntek a gombóc formájú ausztriai hegyek, szépen besurrantunk közöttük és számoltuk a vízeséseket. Este 8 körül átléptük a magyar határt, az első csárdánál legott megálltunk vacsorázni, s egy kis rögtönzött ünnepség keretében megpróbáltuk kifejezni köszönetünket Hoffmann Erzsinek, aki ezt az egész utat fáradhatatlan alapossággal, ügyességgel, hozzáértéssel és szerető gondoskodással megszervezte. Mindent megkaptunk, amit egy ilyen nagy úton csak lehetett! Isten tartsa meg ezt a jó szokását! Éjfél után értünk Soltra, ahol ismét a templomba menve rövid imával hálát adtunk, a „mit keresünk?” kérdés helyett a „mi mindent hoztunk magunkkal?”  gondolatával szívünkben.
Köszönöm minden kedves útitársamnak és a sofőröknek az ottlétet, az együtt énekléseket, imákat, közös élményeket. Köszönöm, hogy megerősítették bennem az összetartozás érzését!  Bízva a mielőbbi földi viszontlátásban és a majdani mennyországbeli együttlétben, ahol majd boldogan anekdotázhatunk kedvenc utunkról. Szeretettel: Valaczka Jánosn
é
Az Úr 2013.esztendejében, november 15-én  



Felszentelik a templomot

Popovics Zsuzsanna
SOLT | Évek óta hagyomány Solton a Mária Neve Római Katolikus Egyházközség novemberi jótékonysági katolikus báljának megszervezése.
Az együtt mulatás mellett a bál másik fontos célja megmutatni, hogy az egyházi élet nem csak a templom falain belül képzelhető el, hogy a hitnek része az öröm, a tánc, a kulturált szórakoztatás is – összegezte a rendezvény lényegét Czár Iván plébános. Örömmel újságolta azt is, hogy a solti katolikus bál jó híre a környező településekre is eljutott, így mintájára már Dunavecsén és Apostagon is meghonosodott hasonló közösségi rendezvény.

Az idei bálnak több különlegessége is volt. Az egyik, hogy az ünnepi műsorban bemutatkozott a frissen alakult Rockcsontok zenekar, melynek egyik énekese maga a plébános, a másik ifj. Fazekas László, az egyházközség oszlopos tagja. A zenekar olyan jól ismert egyházi népénekeket dolgozott fel, majd adott elő rock stílusban, mint a Boldogasszony Anyánk himnusz. A báli műsorban gitárzene, adventi énekek, magyar nóta is jól megfért, a népes közönség örömére.
A cikk a hirdetés után folytatódik

Az est másik aktualitását az adta, hogy az egyházközség hamarosan végére ér több nagyszabású felújításnak. A Magyar Zarándokút kiépítése kapcsán, a Mária Neve Római Katolikus Egyházközség számos fejlesztésre pályázott, önálló konzorciumi tagként. Összesen 108 millió forintot nyertek a soltiak, amiből már több projekt megvalósult, vagy a végéhez közelít. A nagy volumenű beruházás fontos része, hogy kívül-belül megújult a solti katolikus templom. Ebbe belefért egy új harang öntése, az orgona felújítása az utolsó csavarig és pedálig, a fűtés korszerűsítése, új oltár létesítése.

– Egyedül a híveket nem cseréljük le – fogalmazott tréfásan Czár Iván. – A hónapokig tartó építkezés az egyháztagokat is összekovácsolta. Az kérés volt részükről, hogy mindenről tájékoztatást kapjanak, aminek eleget is tettünk. A bál programja volt az is, hogy képeket vetítettünk az elvégzett munkafolyamatokról. Ott is örömmel mondtam el, hogy a felújítás kapcsán gáncsot senki sem vetett munkánk elé. Kérdéseket kaptunk, ezekre igyekeztünk kielégítően válaszolni. A sok újítás persze megborítja a megszokott „rendet”, de látva, hogy mennyi mindennel gyarapszik az egyházközség, mindenki megbékélt a változásokkal.

A templom mellett a plébánia is teljesen megújult, kibővült. Ebben Szent László zarándokközpont működhet a jövőben, amire az épület előtt felállított zarándokkapu is felhívja a figyelmet. A kétszintes épületben kápolna és közösségi terek kapnak helyet, valamint egy interaktív térkép, amely a zarándokok eligazodását segíti útjuk során.
A bálon azt is bejelentették, hogy a megújult templomot dr. Bábel Balázs érsek szenteli meg, december 21-én, szombaton. Az ünnepi szentmise 15 órakor kezdődik, melyre a környező településekről is várják a híveket.

Böjte Csaba is vendége volt a Tavaszi Napoknak

Idén 22. alkalommal rendezték meg a Solti Tavaszi Napokat, március 5-16. között. Ennek záróakkordjaként találkoztak Böjte Csabával a város és a környék lakói.
A Mária Neve római katolikus egyházközség meghívására töltötte a péntek estét a Vécsey Károly Művelődési Házban Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója. Magyarországi látogatásának ez volt a második állomása, előtte Budaörsön, másnap Vácon találkozott a katolikus hívekkel. Elsőként szentmisét celebrált Csaba testvér. Szentbeszédében rámutatott: az élet dolgai nem mindig egyszerűek, de mindez nem is véletlen. A nehézségekkel küzdők gyakran tehetik fel a kérdést, hogy miért nem segít az Isten? Legfőképpen azért, mert az életben küzdeni kell, cselekedetek nélkül még a hit is halott – mondta.
– Ha a Mennyei Atya mindent megoldana helyettünk, fel sem tudnánk nőni a feladatainkhoz, nemhogy megoldanánk azokat – hangzott a prédikációban. – Az életben tapasztalt nehézségek érlelnek bennünket: a gyereknek szükséges az iskolalecke, a diáknak a vizsga, a felnőttnek az élettel járó próbatételek sora. Erőfeszítés nélkül eredmény sincs, hiszen a sportolók is igen sokat kínlódnak, míg végül bajnok válhat belőlük. Fontos megértenünk, hogy minden feladatra, élethelyzetre van megoldás, csak legyen hozzá elég kitartás és bizalom a többi ember iránt. Az áldozathozatal szükségessége igaz a közösségekre is. Ne az legyen a végső ultimátum, hogy ilyen a világ, nem lehet jót tenni. A kesergés helyett nézzetek körül, és találtok számos példát arra, hogy minden bajra válasz lehet az élő, cselekvő hit. A szentmise végén a Czár Iván solti plébános köszönte meg Böjte Csaba biztató szavait. Majd arra kérte, meséljen az alapítványa által fenntartott árvaházakról, gyermekvédelmi intézményekről. Miután a közönség is visszatapsolta, Csaba atya így folyatta: – Szászvárosi plébánosként magam se hittem volna, ha tíz éve valaki azt mondja, hogy egy hajdani magyar huszár laktanyát ingyen nekünk ad a nagyszalontai önkormányzat, és épül belőle egy gyermekvédelmi központ, ahol anyanyelvükön tanulhatnak a magyar gyerekek. És amikor elakadnak a felújítási munkák, Bukarestből kapunk 40 ezer eurót a folytatáshoz. Pedig ez mind megtörtént. Amikor először álltam a romos kaszárnya udvarán, még álomként sem láttam azt, ami azóta megvalósult. Akkor egy kisfiú szaladt hozzám nagy örömmel: ,,Homokozó már van!” Talált ugyanis néhány szétkorhadt faládát, benne ottfelejtett, tűzoltásra szánt homokkal. Na – mondtam akkor –, van patkószegünk, már csak ló, hám és szekér kell hozzá, aztán utazhatunk is! Az alapítvány végül belevágott a „projektbe”, és néhány év alatt felújították a kaszárnyát. Az utolsó, ötödik épület átadását tavaly ősszel ünnepelték. És lett Nagyszalontán a Béke Királynőjéről elnevezett gyermekvédelmi központ, ahol magyarul énekelhetnek a magyar gyerekek.
– Azt gondolom, mernünk kell Istentől nagy dolgokat kérni. Például bízni kell abban, hogy a mi térségünknek, a mi fiataljainknak is van jövője. A felnőttek merjenek álmot látni, mutassák meg a fiataloknak, miért érdemes a szülőföldön maradni, miért érdemes tanulni, dolgozni, küszködni. Másként nem lesz jövőnk – mondta végül Böjte Csaba.
Ezután sem engedték útjára vendégüket a soltiak. Sokuknak volt hozzá néhány kedves szava, vagy éppen adtak át üzenetet azoktól, akik nem tudtak részt venni a találkozón. Adományt is sokan ajánlottak az Erdélyben működő árvaházak javára, és persze Csaba testvér könyvei is mind egy szálig elfogytak.
Popovics Zsuzsanna
Petőfi Népe
2013.03.18.

Küldetés

Az októberben kezdődött Élet a Lélekben szeminárium véget ért. Lezárult egy szép időszak, mely rendszerességével, a találkozások, az együtt gondolkodás, az együtt imádkozás és a z Istenre és egymásra figyelés megélésével életünk része lett. Éppen ezért nem lehet befejezni, mert az az élet, a lélek kioltását jelentené. A záró szentmisén küldetést kaptunk. Küldetésünk minden keresztény küldetése is, hiszen mennybemenetelekor Jézus adta a benne hívőknek:  "Menjetek el az egész világra... és tegyetek tanítvánnyá minden népet" Mt 28,19  A Hit évében megújulva kell hirdetnünk az Örömhírt: Van bűnbocsánat, van feloldozás, van feltámadás és van örök élet Krisztusban!

Jubiláns házaspárok megáldása



Karácsonyt követő első vasárnap minden évben nagy ünnep. Ilyenkor, Szent Család vasárnapján meghívjuk templomunkba azokat a házaspárokat, akik abban az évben ünnepelték házasságkötésüknek valamely kerek évfordulóját. Így történt ez most is. A jubiláns házaspárokat Iván atya megáldotta és ők együtt imádkoztak, hálát adtak egymásért az Úrnak.
Jelenlétük egyfajta tanúságtétel is a mai korban, amikor a házasság szentségét olyannyira tagadják és támadják.

Karácsonyváró



Idén a hagyományos betlehemes helyett, egy különleges és meghitt karácsonyváró programot szervezett Kovács Attila és ifj. Hoffmann Ferenc. December 23-án 16 órakor a templomban került sor a rendezvényre, melyen a kis mécsesek fénye mellett Borzavári Róza és Attila karácsonyi népdalokat adtak elő, Attila és Bence egy szép novellát hozott nekünk, ezenkívül megtekinthettünk egy különleges homokszórás technikával készült rövidfilmet is a Megváltó születéséről. Ezt követően a kis betlehemi oltárhoz járulva és ott mécsest elhelyezve ki-ki imádkozhatott az Úrhoz. Köszönjük a szervezőknek, hogy Karácsony előestéjén közelebb hozták nekünk az ünnep lényegét.

Téli Esték a plébánián



Hit éve jegyében szerveztük „Téli Esték” című programsorozatunkat. Ezen alkalmakkor a hívek régi, akár gyermekkori fényképeit
gyűjtjük össze, amelyek valamelyest kötődnek az Egyházhoz, a templomhoz. A leadott képeket ifj. Hoffman Ferenc digitalizálja és
ezeken az estéken diafilmként vetíti le a plébánián. Az első ilyen alkalom december 20-án este 6 órakor volt. Nagyon érdekes és
tanulságos egy ilyen találkozás. Arra az első szeretetre való emlékezésre késztet, amelyet talán már többen kissé elhagytak.
(vö. Jel2,4) Ez lehet a Hit Évének egyik célja is, hogy ahhoz az első szeretethez visszatérjünk és másokat is segítsünk ebben.


Karácsonyvárás Dunaegyházán



A dunaegyházi közösség szokásos ünnepi készülődésére évről évre ellátogatunk. Így történt ez most is a második adventi vasárnap délutánján. Tóth Kriszta, mint ötgyermekes családanya szívügyének tekinti ezt az alkalmat és nagyon hangulatos, minden évben valami újat hozó rendezvényt ajándékoz a résztvevőknek, kicsiknek, nagyoknak, gyereknek, felnőttnek. Ez alkalommal még kisebb táncház is kerekedett a vendég lajosmizsei Jászok együttes jóvoltából. Öröm volt látni, hogy a gyerkőcök milyen ügyesen készítik apró ajándékaikat Karácsonyra. Nagyon érdekes kézműves technikákat alkalmazhattak a felnőtt felügyelet segítségével. A tánc, a játék és a „munka” közben jól esett a frissítő tea, szendvics és sütemény a büfében. Hálásan köszönjük a szervezőknek a lehetőséget, hogy gyermekeink a lélektelen karácsonyi ajándékvásárlás helyett megismerhették, hogy a legszebb ajándék az, amit magunk készítünk.

Élet a Lélekben


Október 18-án megkezdődött a régóta várt Szentlélek Szeminárium a plébánián. Az Úr csodálatos működése most is megmutatkozott, hiszen két héttel a megnyitás előtt, még úgy látszott, hogy kevés a jelentkező a lelkigyakorlat megtartásához. Azonban a kezdetére a környező településekről is többen jelentkeztek és még néhány solti testvérünk is csatlakozott hozzánk, így 18 fővel folyik minden hét csütörtök estéjén. Földvári József diakónus és felesége, amellett, hogy nagyszerű emberek, csodálatosan közvetítik Krisztus tanítását. Nagyon nagy kegyelem volt mindannyiunk számára az Életgyónás, mely az Oltáriszentségben és a Bűnbocsánat szentségében jelen lévő Jézus irgalmas szeretetével hatotta át szívünket és betöltötte az egész plébániát. Bizonyára mire véget ér a lelkigyakorlat, mindannyian új emberként közelebb kerülünk Istenhez az Ő Szentlelke által.

Jótékonysági bál


Hagyományos jótékonysági bálunkat november 10-én tarottuk a művelődési Házban. Bár a korábbi évekhez képest kevesebben vettek részt rajta, ám mégis talán az eddigi legjobban szervezett és nagyon jó hangulatú rendezvényt tudhatunk magunk mögött. Nagy örömünkre szolgált, hogy Bábel Balázs érsek atya is velünk volt egy ideig. Hálásan köszönjük mindenkinek, aki résztvételével, vagy segítségével, adományával támogatta céljainkat. Külön köszönet Tóth Jánosné Jutkának, aki fő szervezőként a feladatok oroszlánrészét vállalta magára!
Képek és videó a Képgalériában és a letöltések menüben!

Megkezdődött a Hit éve



Szentatyánk,XVI. Benedek pápa a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. és a Katekizmus új kiadásának 20. évfordulója alkalmából meghirdette a Hit Évét a katolikus Egyházban. Az új tematikus év megnyitása alkalmából Szentségimádást tartottunk október 10-én a templomban. Az elmélkedések, imádságok és énekek mellett mindenki megfogalmazhatta saját kérését, háláját, imáját a Hit Éve kapcsán, majd egy kis mécsest helyezhetett el az Oltáriszentség körül. Nagyon mély és lelkiekben gazdag szent órán vehettünk részt.

Zarándoklat


Idei zarándoklatunk a Bakonyba és környékére vezetett. Szeptember 14-15-én Mór érintésével, ellátogattunk a magyar kereszténység egyik ősi fellegvárába, a bencések momostorába, Pannonhalmára, valamint a ciszterekhez Zircre. Megnéztük Csókakő és Csesznek várát. Az éjszakát Bakonyszentlászló mellett, egy erdei túristaházban töltöttük.
Képek a Képgaléria Képek 2012 menüpont alatt!

Misszió 2012


Idén június 22-24-én rendeztük meg a hagyományos missziós hétvégénket. A neves vendégek között velünk volt Süveges Gergő műsorvezető a családjával. Öt női szerzetesrend nővérei képviseltették magukat, akik rendjük sajátosságainak bemutatásán túl még a vidám programokban (kötélhúzás, főzőverseny ételeinek értékelése) is részt vettek. Összességében elmondhatjuk, hogy a jelenlévők nagyon jól érezhették magukat. Családias, baráti hangulatú rendezvény volt, és ez többekközött a résztvevők létszámából, összetételéből adódott. Hálásan köszönjük mindenkinek a segítségét, imáját, adományát, aki a program megvalósulásához hozzájárult!

Úrnapja


Úrnapján, június 10-én a szentmisét követően, idén is körmenettel ünnepeltük Krisztust. Azt a Krisztust, aki teljes Istenségében és emberségében jelen van az Oltáriszentségben a Kenyér és Bor színe alatt. Ezt a titkot emberi, földhözragadt gondolkodásunk fel nem foghatja, mégis hisszük, mert maga Jézus mondta nekünk „Ez az én testem, amelyet értetek adok.”Lk22,19! Beteljesítvén azt az ígéretét is, hogy „én veletek vagyok mindennap, a világ végéig."Mt28,20
Iván atya szentbeszédében kiemelte, hogy ilyenkor, Úrnapján Isten megmutatja magát a világban: „Itt vagyok, rendelkezz velem!” Nem emlegeti fel, hogy milyen nagy ára volt a mi megváltásunknak, hanem egyszerűen megjelenik és átadja magát az embereknek. Ezt a végtelen szeretetet ünnepeljük, amit csak az Isten adhat. A négy oltár, mely a négy égtájat jelképezve a hívek által feldíszítve várta, hogy leszálljon rá Krisztus az Oltáriszentségben, jelképezze a mi szívünket is, mely a bűnbánatban  és a szentgyónásban megtisztulva, „virágdíszben” várja Jézust vasárnapról-vasárnapra, szentmiséről-szentmisére. Ezt a kitörő örömet adjuk tovább a környezetünknek, hogy szeret az Isten, rád is vár csak figyelj a szavára! Jöjj el Uram, Jézus!


Elsőáldozás 2012


Idén Pünkösd ünnepén öten járulhattak életükben először szentáldozáshoz. Három gyermek és két felnőtt a rendszeres hittan oktatás mellett heteken keresztül részt vettek a felkészítő beszélgetéseken, elvégezték első szentgyónásukat, hogy tiszta lélekkel befogadhassák az Úr Jézus Krisztust a kenyér és a bor színe alatt. Különösen szép volt, hogy az elsőáldozók közül hárman egy család tagjai: nagymama, lánya és unokája.

Az elsőáldozók névsora:
Kurta Natália, Fazekas Levente, Horváth Kitti, Horváthné László Bernadett, László Mihályné

Az ünnepi szentmise képei ITT megtekinthetők!

Anyák napja



Anyák napján a templomunkban is köszöntöttük az édesanyákat. A hittanos gyermekek a szentmisét követően rövid műsorral kedveskedtek mindenkinek. Az előadást Csepregi Zsolt hitoktató tanította be gyermekeinknek. Köszönjük munkáját és köszönjük a gyerekek előadását is. Ezenkívül hálásan köszönjük mindenkinek, aki az ünnepre széppé varázsolta a templomunklat. Igazán méltó virágdíszbe öltöztették Isten házát. Az előadás hananyaga a Letöltések menüpont Hanganyag 2012 almenűjében meghallgatható. Képek a Képek 2012 almenüpontban tekinthetők meg.

Az új templomi szőnyeg



Új szőnyeggel lett szebb templomunk Anyák napja szentmiséjére. A régi, kopott szőnyeget végre lecserélhettük abból az adományból, melyet az Ács családtól kapott egyházközségünk. Hálásan köszönjük nagylelkűségüket!

Új Evangelizáció Csiszér Lászlóval és barátaival Apostagon


Nagyböjt 3. vasárnapjának délutánján az apostagi közösség meghívására, az általuk szervezett új Evangelizációs lelki napon vettünk részt a település plébániáján. A program vendégei és egyben vezetői Csiszér László és barátai, Baricz Bíborka és Balogh Ádám voltak. A délután dicsőítéssel kezdődött és ez idő alatt Iván atya szolgáltatta ki a bűnbocsánat szentségét a templomban. Ezt követte Balogh Ádám előadása, tanítása. Ádám a keresztény életünk újrahevítéséről beszélt. Hangsúlyozva, hogy emlékezzünk arra, amikor Isten először törte át a szívünket! Az efezusi közösség példáját hozta a Szentírásból, amely közösség mintaértékű volt ám Szent János már úgy ír hozzájuk, hogy az a régi szeretet, kezdeti tűz már kihunyni látszik bennük. Bizony így van a mi életünkben is. Ha nem vagyunk folyamatos kapcsolatban az Úrral, akkor a mi szívünk is bezárul, kihűl. A langyosakat pedig kiköpi az Úr. Ezután újra énekeltünk és dicsőítettünk, majd Csiszér Laci az imádságról tanított minket. Kiemelte, hogy a sok-sok napi teendő mellett is kell találnunk elegendő időt az imára, hogy Istenhez emeljük szívünket. A jó imádságot az angol „TRUST” szó betűivel kezdődő angol szavakkal foglalta össze: 1. Köszönöm Neked, 2. Uralkodj rajtam, 3. Használj engem, 4. Erősíts meg, 5. Taníts engem! Ez a helyes ima öt pontja. Laci tanítása után közbenjáró ima következett Ádám szolgálatával és közben Lacival és Bíborkával énekeltünk. A délután áldással ért véget. Együtt énekeltük az Ároni áldást: „Áldjon meg téged az Úr…” A tanítások meghallgathatóak honlapunk „Letöltések” menüpont, „Hanganyag 2012” rovatában!

Imahét a Keresztények Egységéért


Az idei ökumenikus imahéten két alkalommal találkoztunk református testvéreinkkel. Először Szent Margit ünnepén, január 18-án a református templomba látogattunk el, ahol a református gyülekezet tagjaival imádkoztunk és hallgattuk Czár Iván atya igehirdetését, elmélkedését. Iván atya hangsúlyozta, hogy a fény, a világosság csak akkor látszik igazán, ha nagy a sötétség! Kiemelte, hogy nekünk hívő keresztényeknek kell a fényt adnunk a világ sötétségében. Prédikációját követően a református egyházközség részéről, kovács János verses hitvallását adta elő. Saját verseivel megvilágította élete fordulópontját és hitének próbaköveit.

Másnap, január 19-én este hat órakor a református gyülekezet tagjai látogattak el templomunkba. Kovács István református lelkész úr igehirdetésében János evangéliumából idézete Krisztus feltámadott, megdicsőült testben történt megjelenését az apostoloknak. Kiemelte, hogy a mai világban igen fontos a félelem nélküli élet, hogy teljesen rábízzuk magunkat Istenre, akinek így a békessége eltölt minket.
A két este teljes hanganyaga a "Letöltések" menüpont "Hanganyag 2012" rovatában meghallgatható!

Betlehemes előadások Solton

Egyházközségünk hitoktatói- Kovács Dóri és Csepregi Zsolt-, valamint a cserkészvezetőnk, ifj. Hoffmann Ferenc a régi népi hagyományokat felelevenítve, betlehemes előadásokat szerveztek a város három pontján. December 21-én a Petőfi telepen, 22-én Kissolton, 23-án pedig a városháza melletti parkban tekinthették meg az érdeklődők a műsort. A szereplő gyermekek már hetek óta készültek, próbáltak, hogy végre a közönség előtt is előadhassák a kis Jézus születésének örömét bemutató pásztorjátékot. Különös hangulatát adta az estéknek, hogy az előadást egy erre az alkalomra verbuválódott zenekar, hegedűkkel, brácsával, furulyával és egyik nap nagybőgővel is kísérte, valamint a szervezők is énekelték a szép dalokat. A zenekar tagjai: Agárdi Kovács Attila- brácsa, Dr. Kovács Péter- hegedű, Borzavári Róza-hegedű, Dr. Kovácsné Nyíri Nikolett- furulya és Nagy Dénes- bőgő voltak. A nagy hidegben jól esett a forró tea és forralt bor, meg a sütemények, melyekrő a jószándékú segítők mindig gondoskodtak. Valami különleges karácsonyi varázsa volt ezeknek az estéknek. Jó volt együtt lenni. Köszönjük!
Képek a "letöltések" menüpont "Képgalériák" rovatában!

Dunaegyházi Karácsonyvárás

A dunaegyházi egyházközség idén, december 4-én, már negyedik alkalommal rendezte meg a gyermekek és szülők számára a karácsonyváró kézműves-játékos délutánt. Az eseményre Soltról is ellátogattunk kb. egy tucat gyerkőccel. A rendezvénynek otthont a Művelődési Ház adott, ahol már javában nyüzsögtek a jókedvű gyemekek. Tóth Krisztina, a program fő szervezője és háziasszonya, aki  öt gyermek édesanyja, elmondta, hogy ezévben különösen sokan jöttek el. Többnyire a helyiek, de apostagról, Dunavecséről és Soltról is többen érkeztek, mint az elmúlt években. A gyermekek arcán sugárzó öröm volt látható, ahogyan a különböző ajándék és dísztárgyaikat készítették. Hozzávetőlegesen tíz-tizenöt kézműves technikát próbálhattak ki. Az eredmények azt mutatták, hogy igen találékonyak és kreatívak voltak. Közben a büfénél forró teával, üdítővel olthatták szomjukat és szendvicseket, süteményeket majszolhattak. A végén megérkezett az apostagi Ladik zenekar két tagja, akikkel közösen énekelhettünk, táncolhattunk. Mindent összegezve egy igen tartalmas és szép délutánt tölthettünk együtt . A szervezőket köszönet és hála illeti. Isten áldása legyen életükön!
Az eseményen készült képek a "Letöltések" menüpont "Képgaléria" rovatában tekinthetők meg!


Egyházközségi Bál 2011. November 12.
Idén már 5. alkalommal rendeztünk egyházközségi jótékonysági bált városunkban. A hagyományokhoz híven most is színes műsorral készültünk erre a napra. Először a hittanos gyermekek műsorát tekinthették meg vendégeink, majd a Kulturális Egyesület három tagja: Lóki Gábor, Fazekas Lászlóné és Prikkel Sándorné énekelték kedves nótáikat. Ezt követte a szervezők műsora. Most ferences szerzeteseknek öltözve az olasz ferencesek mintájára táncoltunk a Waka Waka című dalra. A vidám műsort Szabóné Pajerich Andrea tanította be. Ezúton is köszönjük fáradozását! A reggelig tartó bálon aztán mindenki önfeledten mulatozhatott. A szervezők hálásan köszönik mindenkinek a támogatását, anyagi vagy egyéb segítségét, imáit!

Mindenszentek ünnepének délutánján ökumenikus Istentiszteleten vettünk részt a solti temető ravatalozójánál. Igét hirdetett: Kovács István solti református lelkész úr, Bácsi János evangélikus lelkész úr Dunaegyházáról és Czár Iván atya, solti plébános. Az ökumenikus áhitat hangfelvételét a "Letöltések" menüpont "Hanganyag" rovatában hallgathatják meg.

Lap tetejére
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz